Örkény a Macskajáték című kisregényében nagy érzelmességgel ábrázolja szerelem felébredését, amelyet az életkor sem befolyásol. Története az emberi kapcsolatteremtés igényeiről, lehetőségéről szól.
„A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. Két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép... Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek. Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk." - vallja Örkény művéről.
A groteszk történet fiktív dokumentumokból, két testvér beszélgetéseiből, leveleiből épül, ezekből tárul az olvasó elé két emberi sors, két ellentétes életforma. Főhőse a nyugdíjas Orbánné, aki értelmetlennek és reménytelennek tűnő szerelmét ráerőszakolja a körülötte élőkre.
Élete szinte százfelé szakad a lánya, a Németországban élő nővére, a társbérlők, és a társbérlők macskája között. Látszólag az öregek mindennapi életét éli, azonban ehhez hozzátartozik még valaki, egy hangja vesztett operaénekes, Csermlényi Viktor...
A kisregényt 1969-ben dramatizálta az író, és műve színpadon is nagy sikert aratott, majd 1972-ben film is készült belőle Makk Károly rendezésében.